Tisztelettel köszöntöm egyesületünk honlapját látogatókat. Rövid tájékoztatás keretében szeretnék felvillantani néhány motívumot, amely létrehozója és működtetője a bő másfél évtizede működő egyesületünknek.
Elsőként a személyes indítékokat említhetem. Gondolok tanítóinkra, tanárainkra, oktatóinkra, akik útravalót adtak nekünk, a rájuk bízott gyermekeknek, fiataloknak ismeretekben, képességek fejlesztésében, és példának minősíthető emberi magatartásban. A rájuk való megemlékezésben a hála érzése nyilvánul meg.

Meggyőződésem, hogy nem szabad pedagógusgenerációkat elfeledni. Az emlékezés mindig az utókor feladata, s most mi vagyunk az utókor. Így erkölcsi kötelességünk egykori pályatársaink életútját bemutatni, pedagógiai munkásságukat pedig méltatni. Tágabb értelmezésben Kölcsey Ferenc fogalmazta meg ezt a gondolatot: „Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg; s akármi más kezdődjék ezentúl, az a régi többé nem lészen. Az időtől fogva eltűnt a nemzet.”(Nemzeti hagyományok)
Egyesületünk célrendszere hármas tagozódású: emlékezés kiváló pedagógusokra a hivatástudat erősítése és a pálya iránti érdeklődés felkeltése szándékával; iskolák történetének megírása; valamint fórumok szervezése aktuális pedagógiai kérdésekről.

A múlt század 90-es éveinek közepén sokunkban érlelődött meg, majd fordult cselekvésbe szándékunk: 
emlékezzünk meg azokról a körünkből immár eltávozott pályatársainkról, akiket szakmai elismerés övezett, és emberi magatartásukkal széles körű közmegbecsülést vívtak ki környezetükben. Többségük tevékenysége a XX. század második felére esett, ám jobbító erőfeszítéseiket a rendszerváltás egyes politikai tényezői – a korszak egészébe illesztve – általában sablonosan, negációval és kellő árnyaltság nélkül ítélték meg. 
Kezdetben emlékbizottságok, majd 1998-tól pedig bíróságon bejegyzett neveléstörténeti egyesület szervezésében élményt nyújtó ünnepi emléküléseken idéztük volt pályatársaink életútját. Az emléküléseken elhangzottakat kiadványokba mentettük, és így tettük hozzáférhetővé az utókor számára.
A hatalmas érdeklődést kiváltó rendezvényeink elemi erejű igényt keltettek, amelyet emléküléseken már nem tudtunk kielégíteni. Ezért Kazinczy Ferenc gondolatai nyomán a pedagógusportrékat új formában, ún. arcképvázlatban fogalmaztuk meg, s ezeket arcképcsarnok címet viselő kötetbe illesztettük.
Egyesületünk 2002-ben indította el az évente megjelenő Pedagógusok arcképcsarnoka című kiadványi sorozatunkat. Az eddig megjelent tíz kötetben összesen 1124 pedagógus arcképvázlata található, 620 szerző közreműködésével.

Amikor tevékenységünkben a pedagógusra helyezzük a hangsúlyt, akkor tulajdonképpen a jó iskola megteremtésén munkálkodunk. Hiszen a jó iskola legfontosabb feltétele a jól felkészült pedagógus, a hivatásáért élő, alkotó, olykor küszködő, de érte lelkesedő, benne mindig munkaörömet találó ember. Úgy véljük, társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a pedagógus munkájának jelentőségét minél szélesebb körben
ismerjék fel. Ennek érdekében mutatjuk fel azokat a szellemi és erkölcsi értékeket, amelyeket az egykori nagyhatású pedagógusok emlékezete őriz.

Úgy gondoljuk, hogy tevékenységünk emeli a pedagógusok önbecsülését is. Törekvésünk másik, nem lebecsülendő hatása megmutatkozik a közvélemény formálásában is. Emléktáblák állítása, utcák, iskolák és tantermek elnevezése egykori pedagógusokról, s a helyi és országos elektronikus és írásos sajtó tudósításai ennek meggyőző bizonyítékai.

Ha van valami, amivel Magyarország új versenytársai között az európai mezőnyben megkapaszkodhat, az az ország szürkeállományának a nagysága és csiszoltsága, vagyis a most felnövekvő nemzedék tudásának, műveltségének a lehető legmagasabb szintre emelése, és a tehetségek kibontakoztatása. Ehhez kellenek a jó iskolák, benne jó pedagógusok. Ami az iskolákban történik, hosszabb távon mindennél fontosabb. Ott formálódik a jövőnk.

Aki honlapunkon megismeri a hivatásnak élő pedagógus életútját, talán kapaszkodót is találhat ebben az értéktévesztett világunkban a saját életéhez, hiszen nem csak a kötetekben szereplők munkája példaértékű, de személyük is gyakran mintául szolgálhat arra, hogyan lehet emberségesen, emberként élni. 
Mindenkinek jó szívvel ajánlom honlapunk látogatását, mivel emberi életutak, sorsok bemutatásán keresztül – mégha vázlatosan is –, korképet kaphatunk a jelenünket megelőző évtizedekről, melyeknek mindnyájan érintettjei vagyunk.

Ungvári János
az egyesület alapító elnöke